Studia Celtica Classica et Romana Nicolae Szabó Septuagesimo Dedicata

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem volt rektora, a Bölcsészettudományi Kar Régészettudományi Intézetének korábbi igazgatója, Szabó Miklós akadémikus, professor emeritus 70. születésnapjának tiszteletére összeállított tanulmánykötet 2012-ben jelenhetett meg második kiadásban a Pytheas Kiadó gondozásában. Szerkesztője Dr. Borhy László, az ELTE Ókori Régészeti Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára.

A 296 oldal terjedelmű kötetben Jean-Paul Guillaumet francia régész előszava (9. o.) és Szabó Miklós professzor írásainak jegyzéke (11–25. o.) után 23 hazai és külföldi szerző angol, francia, katalán, német és olasz nyelvű tanulmányát olvashatjuk. A cikkek jelentős része a késő vaskori La Tène-kultúra, továbbá a klasszika archaeologia és a római provinciális régészet tárgykörével foglalkozik, de egy-egy tanulmánynak köszönhetően a késő neolitikus Tisza-kultúra (i. e. 5000–4500) és a középső bronzkor vége/késő bronzkor elejének időszaka (i. e. 14–13. sz.) is megjelenik a kötetben. A téma és korszak tekintetében is nagy változatosságot mutató írások a szerzők nevének alfabetikus sorrendje szerint következnek.

A szerkesztő, Borhy László tanulmányában a Gerhát-temetőben 2007-ben feltárt kőládasír anyagának ismertetésével, és a kőládát alkotó kövek feliratainak értelmezésével a római kori Brigetio hadtörténetének kérdéseihez járul hozzá újabb adatokkal (66–77. o.). Epigráfiai témájú Marc Mayer i Olivé írása is, amelyben Tarragona Antoninus-dinasztiához kapcsolódó emlékeit, köztük tíz darab feliratos kőemléket vizsgál (159–167. o.).

A kötet két, kerámiára írt feliratokkal és névanyag-elemzéssel foglalkozó tanulmányt tartalmaz: Michel Bats 348 db görög és 2 db latin nyelvű, Aristaios egyik szentélyéből (chôra d’Olbia de Provence, Hyères, Var) előkerült dedikációs feliratot vizsgál, amelyeken a felajánlók neve kelta volt (51–54. o.); Gabler Dénes tanulmányában pedig Pannoniából összegyűjtött, kelta névbélyeggel ellátott terra sigillatákat elemez (105–119. o.).

A kötet kilenc tanulmányának témájául egy adott tárgy bemutatása, vagy egy-egy tárgytípus tipológiai szemléletű elemzése szolgált.

Bartus Dávid római kori, gladiátorábrázolással díszített késnyelekről írt munkájában összesen 45 db tárgyat dolgoz fel, amelyeket az ábrázolt alakok fegyverzete alapján öt típuscsoportba sorol (1: murmillo, 2: thraex, 3: secutor, 4: secutor és retiarius, 5: egyéb). Az általa vizsgált tárgyak többféle anyagból (bronz, csont, elefántcsont) készültek, és a Római Birodalom teljes területén előfordulnak (27–49. o.).

A Bologna közeli Monterenzio Vecchio etruszko-kelta temetőben az 1988-ban megkezdett, majd 1999-től 2005-ig folytatott kutatások során 50 sírt tártak fel. Nicola Bianca Fábry írásában a nekropolisz 20. számú sírjából előkerült, szárnyas „Lasa” alakkal díszített tükröt mutatja be, majd a tárgyat Bologna territóriumáról, datálható környezetből előkerült párhuzamaival együtt elemzi (97–104. o.).

Gilbert Kaenel vizsgálatainak középpontjában egy ékszertípus példányai, a hólyagos karperecek állnak (133–145. o.). Tanulmányában a La Tène-kultúrához kapcsolódó viseleti tárgyat a Svájci-fennsík területéről gyűjti össze, osztályozza, illetve a tárgytípus kronológiával és viselettel kapcsolatos kérdéskörét vizsgálja.

A kelta fémművességhez köthető további leletek, fegyvertípusok képezik tárgyát Tomasz Bochnak (55–63. o.), Martin Schönfelder (223–233. o.) és Daniele Vitali (277–284. o.) tanulmányainak. Tomasz Bochnak lengyelországi vésett díszű kardhüvelyeket, Martin Schönfelder a mainzi Römisch-Germanisches Zentralmuseum gyűjteményének dürrnbergi típusú kését, Daniele Vitali pedig egy, a Giovanni Gozzadini archívum révén fellelt, Pompeo Aria gyűjteményhez tartozó sisakot mutat be írásában.

A franciaországi Mont Beuvray, ókori nevén Bibracte lelőhelyen, az oppidum „Pâture du Couvent” nevű területén az Eötvös Loránd Tudományegyetem 1988 óta napjainkig végez ásatásokat Szabó Miklós professzor vezetésével. Az „Îlot des Grandes Forges” (Nagy Kovácsműhely-insula) kerámiaanyagának feldolgozását Szabó Dániel végezte el, aki az ünnepi tanulmánykötetben a mediterrán hatást tükröző kerámiaanyagot mutatja be, hat típuscsoportba osztva (235–247. o.).

Vandlik Katalin tanulmányában  a budapesti Szépművészeti Múzeumban őrzött, apuliai vörösalakos paterát ismerteti, amelynek festőjeként a „Femme-Éros”-festőt határozta meg (273–276. o.). A patera külső oldala két balra forduló női fej, taenia, tympanon,  palmetta és voluta kompozíciójával díszített, belsejében pedig pillérre könyöklő, chitont viselő, sphendoné típusú hajjal ábrázolt álló nőalak látható.

Aquincum területén, a Bécsi út 38–42. szám alatt 1993–1996 között végeztek feltárást, amelynek során előkerült egy sagumot viselő katonabüszt. Zsidi Paula írásában a lelet előkerülésének körülményei továbbá az emlék leírása mellett olvashatunk a faragási stílus és a keltezés kérdéseiről, valamint a büsztön megfigyelt részletek (tabula ansatába foglalt felirat, svasztika motívum, fibula) elemzéséről is (285–296. o.).

Az építészet tárgykörében két tanulmány született: Tímár Lőrinc egy ráckeresztúri lelőhelyű ház maradványai alapján a degradáció folyamatával és a ház rekonstrukciós lehetőségeivel foglalkozik (261–272. o.), Gilles Sauron pedig egy épületdíszítő elemről, a Severus-korra datált lepcis/leptis magnai basilica vegetációs motívumáról, az ún. „Rankenfrau”-ról ír (213–222. o.).

A kötetben olvasható négy, település- és/vagy temetőelemzéssel foglalkozó tanulmány is. Tankó Károly a késő vaskori Győr–Ménfőcsanak, Szeles-dűlő lelőhelyen 1993, 1995 és 2006-ban, a „83-as út” és „Bevásárlóközpont” építése kapcsán végzett feltárások eredményeit, az ott előkerült objektumokat és leletanyagot (kerámia, fém) ismerteti (249–260. o.). Egy kora La Tène-időszakra keltezett, Trier közelében fekvő lelőhely 16 tumulusos (halomból álló) temetőjét mutatja be Alfred Haffner (121–132. o.); a Claude Mordant – Mafalda Roscio szerzőpáros a kelet-franciaországi Elzász középső bronzkor végére/késő bronzkor elejére (i. e. 14–13. sz.) keltezett temetkezéseit elemezi (169–191. o.); a késő neolitikus Tisza-kultúra Pusztataskony–Ledence lelőhelyű női sírjáról pedig Raczky Pál és Anders Alexandra értekezik (193–202. o.).

Írott forrásokra koncentrál Kovács Péter (147–149. o.) és Ritoók Zsigmond (203–212. o.) tanulmánya. Kovács Péter ókori források elemzésével kíván pontosabb ismeretet adni Probus császár halálának körülményeiről, különösen pedig halálának helyszínéről, amelynek során kulcsfontosságú volt a „turris ferrata” szókapcsolat megfejtése. Ritoók Zsigmond írásában azt a kérdést veti fel és járja körül – ugyancsak írott források alapján –, hogy a „poeta doctus” kifejezés hogyan, miért és mikor született meg.

A kötet további két tanulmánya vár még említésre, Czajlik Zoltán (79–96. o.) és Francisco Marco Simón (151–158. o.) tollából. Czajlik Zoltán a magyarországi modern légi régészeti kutatások lehetőségeivel foglalkozik: összefoglaló jelleggel ír a kutatási módszer idő- és térbeli kereteiről, valamint civilizációs és természeti korlátairól, továbbá a légi régészet legnagyobb hatásfokú működéséhez szükséges kritériumokat ismerteti. Francisco Marco Simón tanulmánya témájában az előbbitől eltér: középpontjában a kelta romanizáció áll. A keltákra aggatott sztereotípiák felsorolása és a „barbár” jelző használata, a művészeti produktumokon megfigyelhető jellegzetes ábrázolásmód bemutatása után abból a folyamatból láthatunk szemelvényeket, amelynek során a nyugati keltaság a Római Birodalomba integrálódott, de közben próbálta saját identitását megőrizni.

Az ünnepi kötetben összegyűjtött írások barátok, kollégák, volt tanítványok tollából születtek, a témák gazdag repertoárjával híven tükrözve azt a sokszínűséget, amely Szabó Miklós professzor érdeklődésére, kutatásaira jellemző. A borító előlapján a keleti kelta művészet egy jelentős kőplasztikai alkotása, a badacsony–lábdi kettősfej látható, amelyet Szabó Miklós professzor publikált az Archaeológiai Értesítő lapjain 1963-ban; a borító hátlapján pedig a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzött, két oldalán véséssel – két lant motívum, hármas forgók és csillagvirágok kompozíciójával – díszített vas lándzsahegyet ismerhetjük fel.

Bibliográfiai adatok: Borhy, L. (dir.), Studia Celtica Classica et Romana Nicolae Szabó Septuagesimo Dedicata, Budapest, Pytheas kiadó, 2012, 296 oldal

Kategória: Könyvespolc, címkék: , , . Link a bejegyzéshez.

Hozzászólások lezárva.